Dr. Fogolyán Kristóf 1878. június 3-án született Sepsiszentgyörgyön katolikus székely örmény szülők gyermekeként.
Édesapja, a Marosludasról Székelyföldre került nyolcgyermekes örmény család egyik sarja ugyancsak a Kristóf nevet viselte, Sepsiszentgyörgy jómódú kereskedője volt. Felesége a kézdivásárhelyi – ugyancsak székely örmény – Fejér Mária Rozália, a Rudolf Kórház alapításánál bábáskodó Fejér Lukács lánya volt.
Majláth püspök a sebesült katonák körében az I. világháború idején. Az ülő sorban jobbról a második dr. Fogolyán Kristóf
Világhírű orvosok diákja
A gyermek Kristóf elemi iskoláit szülővárosában végezte, majd a nagyszebeni Állami Gimnáziumban folytatta – úgy vélem – abból az elgondolásból, hogy a német nyelvet is sajátítsa el. Itt érettségizett 1896-ban. Sepsiszentgyörgyi iskolástársaitól sem szakadt el, bizonyság rá a Székely Mikó Kollégium zenekaráról készült fénykép, amelyen a zenekar tagjai között ő is látható. Érettségi után a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem Orvosi Karára iratkozott be, ahol 1901-ben orvosdoktorrá avatták. Erről a családi hagyatékban lévő szűkszavú távirat ad hírt: "Szombaton doktorrá avatnak, Kristóf." Még egy évig Kolozsváron maradt, és az ottani sebészeti klinikán műtői és sebészeti szakvizsgát tett.
Ezt követően Németországba ment tanulmányútra, számos világhírnévnek örvendő professzor mellett igyekezett ismereteit bővíteni. Berlinben Althausen klinikáján külsősként szülészetet tanult, s közben bejárt Magherort és Dürsen magánklinikájára, ahol ugyancsak a szülészet és a nőgyógyászat tudományát tanulta. Ezután Drezdában a Királyi Bábaképző Intézetben Leopold professzornál szülészmesteri tanfolyamot végzett, itt gyarapította szövettani és laboratóriumi ismereteit is. A későbbiek során Landautól cisztoszkópiát, Joseftől és Lassartól bőrgyógyászatot és veneorológiát tanult. Bergman mellett sebészettel foglalkozott, Heubnertnél gyermekgyógyászatot tanult, ugyanakkor elsajátította a gégeintubálás technikáját is.
1904-ben hazatért Magyarországra, Kecskeméten vállalt sebész orvosi állást. Itt találta a sepsiszentgyörgyi kórház meghívása, amelynek eleget téve 1906 februárjában hazatért.
Felzárkózni a Nyugathoz
Itthon meglehetősen primitív körülményeket talált a Daday Vilmos igazgató vezette kórházban, így nem csoda, hogy első ténykedése egy műtőterem létrehozása volt: az addigi kötözőt egy fallal egy nagyobb és egy kisebb teremre osztotta, előbbi lett a műtő, utóbbi a kötöző. A kórház kis ablakait még ugyanebben az évben nagyobbakra cserélték.
1907-ben Daday a kórház igazgatójaként – valószínűleg a Nyugatot is megjárt, szenvedélyes alkotó, építő Fogolyán unszolására is – indítványozta, hogy a Háromszék vármegye tulajdonát képező Groeder család alapítványának kamatjait fordítsák a kórház fejlesztésére és korszerűsítésére. Ezt az indítványt elfogadták az illetékesek, s 3000 koronát bocsátottak a kórház rendelkezésére. Ebből 1347 koronáért műszereket és 1140 koronáért modern műtőasztalt vásároltak. 1909-ben báró Groeder hozzájárult ahhoz, hogy az alapítványból további 2000 koronáért egy röntgenkészüléket is megvásároljanak, melyet egy évvel később szereltek fel. Ugyancsak 1909-ben elkészítették a kórház, most már az utcára nyíló főbejáratát, az eredeti udvari bejáratot megtartva. Ugyanebben az évben bevezetik a villanyt is, amit már 1907-ben kérvényeztek.
Meghatottan olvasom közel száz évvel később ezeket az adatokat, hiszen egy mai fiatal orvos el sem tudja képzelni, milyen lehetett lámpafény mellett műteni, és milyen sokat jelentett az a röntgen-készülék, amelyre ma – a komputertomográfia korában – a kezét sem tenné rá egy röntgenorvos.
Ebben az időben a kórház már annyira túlzsúfolt volt, hogy terjeszkednie kellett. Ezt csak úgy tudták megoldani, hogy felszámolták az igazgató főorvos kórházban lévő lakását, és az épület déli, a mai Kórház utcára néző oldalára földszintes épületet emeltek, ez lett a mindenkori igazgató főorvos lakása. Ebből egy összekötő ajtón tudott az orvos átmenni sürgős esetekben a kórházba. Ide költözött aztán Fogolyán Kristóf is a családjával, miután 1911-ben – Daday lemondása után – kórházigazgató lett, és ettől kezdve a városi tisztiorvosi teendőket is ellátta.
Láthatjuk tehát, hogy Daday és Fogolyán összefogásával a kórház az addigi évekhez viszonyítva rohamos fejlődésen esett át. Sajnos, így sem tudott lépést tartani a növekvő szükségletekkel. Az 1853-ban épített kórház már szűknek bizonyult, ezért a vármegye megbízásából Fogolyán a fővárosba utazott, hogy kieszközölje a belügyminisztertől egy új kórház építésének engedélyezését.
A fővárosi utat siker koronázta. A tervezéssel Kós Károlyt bízták meg, aki a Székely Nemzeti Múzeumot is tervezte. Ettől kezdve életre szóló barátság szövődött a két férfiember között, amit bizonyít az ötven évvel később keltezett levél is. Kós Károly így ír erről a megbízatásról: "A vármegye (...) a maga részéről felkért engem (levélben), hogy Fogolyán doktorral egyetértésben, az őáltala összeállított program alapján készítsem el a kórházpavilonok vázlattervét, azok elhelyezését a terepen, és a megfelelő úthálózat tervét. Fontos követelmény volt az építésszel szemben, hogy az épületegyüttes rendeltetésén kívül fejezze ki a székely város, a székely nép sajátos építő, formáló szellemét."
Sajnos, az első világháború kitörése megakadályozta a pavilonrendszerű kórház megépítését, de a háborús körülmények között is őrkői kőből lerakták a központi épület alapját, és részben elkészítettek néhány kisebb épületet, így a hullaházat (a mostani törvényszéki orvostani épület). Az orosz hadifoglyokkal megépíttették a kórházhoz vezető szerpentinutat is. Ezenkívül "pirosban" felhúzták a később lebontott adminisztrációs épületet.
A háború alatt a városi kórház vezetése mellett Fogolyán doktor a hatszáz ágyas vöröskeresztes kórházat is irányította. Munkája elismeréseként a II. osztályú Vöröskereszt-kitüntetést adományozták neki.
A Fehér angyal
1918 és 1920 között, a zűrzavaros átmeneti időkben maga finanszírozta a kórházat, tudjuk a hozzátartozóktól. De azután is sok szegény betegen segített. Kovács Lajos rétyi tanító mesélte nekem fél évszázaddal ezelőtt, hogy vakbélműtétjekor, miután Fogolyán doktor megtudta, hogy diák, azt mondta az édesanyjának: "Vegyen ebből a pénzből töltőtollat és félcipőt a fiának." Szotyori Nagy Áron is hallotta valakitől, hogy a betegek Fehér angyalnak hívták.
A sepsiszentgyörgyi egészségvédelmi hálózat fejlesztését, sajnos, évekig akadályozta a háború és annak következményei. Míg a környező városokban, például Brassóban, Segesváron szakosodási folyamat indult, addig a szentgyörgyi megmaradt vegyes kórháznak, ahol szakorvosi ellátást csak Fogolyán doktortól kaptak a betegek. A nem sebészeti és nőgyógyászati betegek ellátása a kórház alorvosa, Csulak Samu hatáskörébe tartozott.
Fogolyán doktor nyugtalan alkotó szellemének köszönhető, hogy 1926-ban felépítették a Kós által tervezett egyik pavilont a fertőző betegek számára, és befejezték a hullaházat. Még lehetősége volt a régi műtő mellé új helyiséget építtetni, amely már valamelyest emlékeztetett egy korszerű műtőre, aztán ezzel meg is szakadt a kórház fejlődése, a vidéki kis kórházak szintjén maradt. Ugyanis Fogolyán doktort is elérte az interbellumban fokozódó román nacionalista nyomás. A család tulajdonában lévő okmány szerint 1923-tól kezdve évenként elbírálták szakmai képességét. Az első években a következő szöveg ismétlődik: "e medic bine pregătit, conştiincios şi bun organizator", azaz "jól felkészült orvos, lelkiismeretes, és jó szervező". Aztán később már csak a "binişor pregătit" – "elég jól felkészült orvos". 1934-ben már a nyelvismeretbe kötnek bele: "nu cunoaşte suficient limba statului" – "nem ismeri eléggé az állam nyelvét". A következő évben pedig jött a kegyelemdöfés, megkapta az "elbocsátó szép üzenetet": "Lăsat în disponibilitate, fiind respins la examen cunoaşterea limbii române, ţinut la Sibiu în 1935", azaz "rendelkezési állományba helyezve, mivel a román nyelv ismeretéből 1935-ben Szebenben megbukott".
Így aztán e kiváló sebész és szülész szakorvos arra kényszerült, hogy a Bazár és az öreg Fogolyán háza közötti, Hutera Árpád-féle telket a műszerüzletet magában foglaló házzal megvegye, s odaköltözve szülőotthont rendezzen be ott. Különböző magánklinikákon műtött, és meghívott orvosként vezetett le bonyolult szüléseket.
Helyét a román dr. Valer Bidu vette át, aki három évig vezette a kórházat. Folytatta a központi pavilon építését, és azt sikerült is fedél alá hoznia. Igaz, nem az eredeti tervek szerint, hanem azt a lapos, bádoggal borított tetőt húzták rá, amelyet ma is visel.
Ekkor kitört a második világháború, amelyet a második bécsi döntés követett. Észak-Erdély visszakerült Magyarországhoz. Ismét Fogolyán Kristóf lett az igazgató, folytatta a központi pavilon építését. Szétválasztotta a sebészetet és a belgyógyászatot. A sebészet az új épületben, a tízágyas szülészeti osztály az egykori igazgatói lakásban működött.
Az 1943-ban felgyorsult kórházépítést leállította a második világháború. Pedig a központi épület már-már berendezés előtt állt. Sajnos, a visszavonulók szinte üres épületet hagytak maguk mögött a benne lévő vaságyakkal.
Saját szanatórium tervei
Időközben Fogolyán doktor a Hutera-féle telek kertjében Brassói Halász Kálmán építész tervei és Kós Károly utólagos tanácsai alapján hozzáfogott saját, négyemeletes szanatóriuma építéséhez. Ezt a tervét sem sikerült megvalósítania, mert pár év múlva a kommunista rezsim államosított. Az előtte álló, egykori műhelyre emeletet húzva közigazgatási hivatallá alakították át a négyemeletes szanatóriumnak készült épülettel együtt.
1945-től a háborúból hazatérő fia, Miklós lesz a kórház osztályvezető főorvosa egészen az 1948-as államosításig. Még Fogolyán Kristóf is dolgozott, kezdetben régi álmának megvalósításán, az anya- és csecsemővédelmi hálózat kiépítésén. A kórházak államosítása után ezt beolvasztották az Egyesített Kórházi Hálózatba, és ő a járóbeteg-rendelőben dolgozott 1953-ig. Ekkor megtámadta a gyilkos kór, amely ellen egész életében harcolt.
Szerző: Dr. Nagy Lajos
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése