Borbélyok- fodrászok Sepsiszentgyörgyön

Józsa Lajosnak a Háromszék ez évi október 1-jei számában az erdélyi borbélyok lajstromozásáról szóló cikke adta az ötletet, hogy a tulajdonomban levő dokumentumok és fényképek alapján, ha hiányosan is, de bemutassam e mesterség helyi műhelyeit.

A sepsiszentgyörgyi Bazár sarokhelyiségét több évtizeden át borbélyok, fodrászok bérelték. 1879-ben Blasius György haj­vá­gó és bo­rot­vá­lóter­mé­nek meg­nyi­tá­sa al­kal­má­ból "min­den szakbavágó mun­ká­ra, úgymint haj­vá­gás, haj­sü­tés és min­den­ne­mű fri­zu­rák ké­szí­té­se, fo­gak ki­hú­zá­sa, ér­vá­gás stb. mű­té­tek­re" in­vi­tál­ta az igény­lő­ket, rá­szo­ru­ló­kat. Ne lepődjünk meg a fenti hirdetés tartalmától, hisz a borbély (a latin barba, szakáll szóból) olyan foglalkozást jelöl, amibe hajvágás, borotválás és a szakáll fazonigazítása tartozik, de régebben tevékenységéhez hozzátartoztak a kisebb műtétek (például sebek összevarrása) és a fogászati beavatkozások (főleg foghúzás) is.
1886-ban Petz Ja­kab a bérlő, az 1800-as évek utolsó tizedében Kővári Lajos már csak fodrászattal foglalkozik (a foghúzást és műfogkészítést apja, Ármin és bátyja, Kálmán végzi). (1. kép) A múlt század elejétől majdnem negyedszázadon át Bozsik Ferenc a bérlő.

A tri­a­no­ni ha­tár­mó­do­sí­tá­sok után a ro­mán lett a kö­te­le­ző ál­la­mi hi­va­ta­los nyelv. A bol­tok­ban az árjegy­zé­kek, szol­gál­ta­tá­si dí­jak ro­mán nyel­vű vál­to­za­ta­it is kö­te­le­ző volt ki­füg­gesz­te­ni. A ro­mán nyelv gyen­ge is­me­re­te né­ha fur­csa for­dí­tá­so­kat ered­mé­nye­zett. Bozsik Fe­renc fod­rász­mű­he­lyén a haj­vá­gás ára így je­lent meg: nyak­haj kö­rül­vá­gá­sa – tăiat gâtul – 3 lej, ko­pasz­ra nyí­rás – tăiat capul – 5 lej.

A húszas években a sepsiszentgyörgyi Bazár sarokhelyiségébe Grósz Ferenc (az 1. képen Rusz László al­kalmazottjával), a harmincas években Dancs Gyula költöztette ide műhelyét (a 2. képen a műhely előtt Rusz Lászlóval, a 3. képen a műhelyben látjuk, mindkét felvétel 1938-ban készült).

A negyvenes és ötvenes években előbb Szöllősy Ár­pád, majd Józsa Sándor vezette a női és férfifodrászatot. A 4. képen a hátsó sorban balról jobbra haladva Szöllősy Ár­pádot, Márton Bélát és Aczél Jolánt ismerjük fel.

A városban más helyiségekben is nyitottak fodrász- vagy borbélyműhelyt. Tekin­tettel a nyilvántartás hiányára, másrészt pedig, hogy nem is célunk ezeknek részletes felsorolása, csupán két felvételt közlünk még. Az egyik a negy­venes években, a mai unitárius templom helyén álló sarokházban működő Jancsó Dezső férfi- és női fodrászatát örökítette meg 1942-ben (szem­ben Jancsó Dezsőt, a manikűrasztalnál feleségét lát­juk az 5. képen), a másik Tö­rök Gyula női fodrászatát a Bogdán-házban a harmincas években (6. kép).

Az 1948-as államosítás után egy ideig a sepsiszentgyörgyi fodrászok és borbélyok még magánként folytathatták mesterségüket, míg aztán 1962-ben a Szorgalom Kisipari Szövetkezetbe tömörítették őket. Nagyobb üzletük a színház sarkán, a Kép­zőművészeti Alap mai helyiségében, a Csíki utca 4. szám alatti épületben és az Olt utca elején volt. (Ez utóbbi ma a város központjának egyet­len régi műhelye.)

Forras : www.3szek.ro