Sepsiszentgyörgy nevének eredete

E település neve kultikus eredetű, a XII-XIII. században (is) elterjedt helységnév. Sepsiszentgyörgy nevének személynévi, valamint kultikus eredeztetése nem egyedi, kivételes eset.

 Sepsiszentgyörgy nevének létrejötte rendhagyó, még háromszéki viszonyok közt sem egyedi. Nyilván a többi Szentgyörgy nevű településtol való megkülönböztetés céljából vette fel a közigazgatási egység -- Sepsi-szék -- előtagját. A Sepsi névforma alatt -- valószínűleg -- a sebes-sebesi jelentés rejtőzködik.

Sepsiszentgyörgy nevének előtagja a Sepsi megkülönböztető jelző, melyet a személynévi eredetű településnév, a Szentgyörgy követ. Ennek magyar utótagja a György.

Sepsiszentgyörgy nevét már az első írásos említés alkalmával -- 1332-ben --"S. Georgio"- nak írták, ami Sanctus Georgiust, azaz Szent Györgyöt jelent. 1407-ben "Zent Giorg", az 1427. április 28-i okmányban "Zenthgywrgh", 1427. május 13-án "Zentghewrgh".

Az 1459. évi névforma "Sepsij Zenthgijergnzeke" -- a mai írásmóddal Sepsiszentgyörgy-széke -- utal a városka kezdeti jelentőségére (hisz a széket is egy adott pillanatban a városról nevezték el). 1461. október 22-én keltezték azt az oklevelet, melyben Szentgyörgy neve először szerepel, mint város: "Datum in Opido Zenth Gewrgh". 1492. szeptember 23-án "oppidum Zethgijewrgh", 1492. október 7-én "Oppidum Sepsi Zenthgewrgh".

Ugyanebben az évben keltezett egyik okmányban "civitas"-nak, azaz vár városnak van címezve, amelynek tévesen való írása mellett foglalt állást még Orbán Balázs is. Valóban Szentgyörgy mindig mezőváros, oppidum volt, 1509-ben "oppidi Sepsi Sz.-György", a következő év augusztus 10-i okmányban azonban már “Zentgeverh".

A Dózsa-felkelés évében, 1514. február 28-án "Zent Gijewrgh". 5 évvel késobb, 1519. július 3-án "Sepsy ZenthGheorgy", szeptembcr 10-én Zenthgijewrgh - tehát a név írásának módjában, a név formájában eltérések mutatkoznak még ugyanazon év keretében kiadott okmányokban is. 1525. április 7-én "Sepsi Zenthgewrgh". 1579-ben "Sepsy Zent Gheorgy", 1609-ben "Sepsi Zentjörgj".

A XVII. századi okmányok többségében (1622. dec. 18., szept. 3., 1629. aug. 29., 1635. okt. 25., 1641. máj. 8., 1662. nov. 24., 1678) Sepsi Szent-György névforma általános. Úgy tunik, hogy a végleges forma megszilárdul, de 1698-ban, 1783-ban, 1787-ben, a Szent-György formát használják, elhagyva a Sepsi jelzot.

A XIX. században (1808, 1831, 1834, 1849 stb.) ismét a Sepsi-Szent-György névforma válik általánossá. 1850-ben már kötojel nélkül: Sepsi Szent György-ként, 1902-ben pedig Sepsiszentgyörgy-ként, a mai összevont alakban írják.

Sepsiszentgyörgy nevének román nyelvű formájának kialakulása, fejlodése a következő módon történt: 1850-ben Szint George, 1854-ben Sepsi Sin Jiorz, ugyanott Siepsi-Sint-Georgiu, 1919-ben Sepsi Sângeorgiu, 1921-ben Sfantu Gheorghe.

A kezdeti időszakban -- a középkori írásbeliségnek megfelelően -- Sepsiszentgyörgy neve latinos alakban jelent meg, késobb használják a magyar névformát, melyet azonban a mai összevont alakjának kialakulásáig következetlenül írnak. A név román nyelvű mai formája a XX. században kristályosodott ki.

Sepsiszentgyörgy nevének statisztikai jellegű felsorolása monoton egyhangúsága ellenére is érdekes, hisz megismertet a régi Háromszék vármegye, a mai Kovászna megye adminisztrációs központjának, a megye legfejlettebb centruma nevének kialakulásával, fejlődésével.

Forras : Sepsiszentgyörgy nevének eredete...sepsiszentgyorgy.info

Sepsiszentgyörgy népessége 1786-1914 között

Az 1786-os II. József-féle összeírás szerint Sepsiszentgyörgyön mindössze 105 ház, 147 család, 698 személy élt.

A lakosságra vonatkozó következő adatunk a XIX. század negyedik évtizedéből van. 1839 júliusában tűzrendészeti szempontból ellenőrizték a falu és a város építkezését. Az "elegyes bizottság" szerint a város inkább falusi jellegű. A székház, a katonaság épületei és a tehetősebb nemesek, polgárok épületei kőből készültek.

A polgárok és jobbágyok házai inkább zsindellyel és szalmával voltak födve. A bizottság a tűz megelőzése céljából elrendelte, hogy a tulajdonosok zsindellyel cseréljék ki az összes szalmából készült födelet. Néhány szegényebb jobbágy helyett a földesurak vállalták a tetőzetek kicserélését.

A város és falu területén 165 lakóház, 157 csűr és istálló tetőzete készült szalmából. Mindez azonban csak hozzávetőlegesen járulhat a lakosság számának megállapításához, inkább a szegényebb családok számára utalhat.

Erre azért tértem ki részletesen, mivel a szakirodalomban -- tévesen -- az egész település lakosságának a meghatározására használják a fenti adatokat, holott ez a falu és város népességének mintegy felét jelenthette. Több korabeli leírás Szentgyörgyöt jelentékenyebb településnek ismerteti.

Sepsiszentgyörgy lakosságának rohamos növekedéséről csakis a 19. század második felétől beszélhetünk. A város népességének ugrásszerű növekedésére 1848 után kerülhetett sor a helyi kézművesipar fejlődése következtében. A lakosság számában beállt változásokat az alábbi táblázatban ismertetjük:

Év Lakos
száma Évek Személy % Személy %
1849 2365 1849-1850 71 3,01 - -
1850 2294 1849-1857 - - 714 23,74
1857 3008 1857-1869 - - 1658 31,11
1869 4366 1869-1880 - - 902 17,12
1880 5268 1880-1890 - - 397 7,00
1890 5665 1890-1900 - - 1466 20,55
1900 7131 1900-1910 - - 1534 17,70
1910 8665 1910-1920 - - 2524 22,56


A növekedést a környékbeli települések népfölöslege biztosította. Az 1900-as népszámlálás adatai szerint a szekérrel is fél óra távolságra levő tíz községben (Illyefalva, Szentkirály, Szotyor, Kilyén, Árkos, Kőröspatak, Gidófalva, Étfalva-Zoltán, Fotos- Martonos, Angyalos) 8069, az egyórai járásra levő 17 faluban 13 228 a lakosság száma. Tehát együttesen 28 428 ember él a Szentgyörgy környéki 27 településen.

Ennek lakossága a századforduló 10 évében 1,3 százalékkal csökkent, a városé pedig 25,8 százalékkal nőtt. Kétségtelen, a falvak népességének visszaesése a megélhetési körülményekkel magyarázható. Az agrárnépesség fölöslegessé váló része a városban telepszik le, vagy növeli a kivándorlók számát.

Forras : Sepsiszentgyörgy népessége 1786-1914 között...sepsiszentgyorgy.info

Sepsiszentgyörgy a városok rendszerében

A város típusa, jogállása, a városok közti helye csak úgy állapítható, illetve érthető meg, ha behelyezzük az adott kor politikai rendszerébe.

 A XVII. századi erdélyi városokat gazdasági szempontból négy csoportba sorolhatjuk: -- elsőbe a fováros (Gyulafehérvár); -- a másodikba a nagy városok (Kolozsvár, Nagyvárad, Marosvásárhely); -- a harmadikba öt sóbányaváros Dés, Torda, Vízakna, Kolozs, Szék) - míg a negyedik csoportba a kis mezővárosok tartoztak.

Státusuk alapján -- azonban -- a városoknak csak három kategóriáját különböztették meg. Első típusba a szabad királyi városok tartoztak (például Kolozsvár). A székely városok közül csak Marosvásárhely (1616 után) rendelkezett e jogállássa1. Ennek kiemelését azért tartottam fontosnak, mert -- a források helytelen értelmezése alapján -- a szakirodalomban gyakran neveznek némely székely mezovárost, “oppidumot”, szabad királyi városnak. Sepsiszentgyörgy a XV. század végén azt állítja, hogy a hét székely székben levő hét királyi város egyike.

Az udvarhelyi gyűlésen, a székelyek és a szászok egyöntetűen vallják: Sepsiszentgyörgy emberemlékezet óta mezőváros, "soha nem volt királyi város". E vallomás alapján 1492. szeptember 23-án az országbíró, Báthori István elrendeli, hogy a város kerüljön vissza a "szék joghatósága alá".

A városok másik csoportját a nemes városok alkották. Ezek katonai szolgálatra voltak kötelezve, de adót nem fizettek. A harmadik típusba a mezővárosok és a taxáshelyek tartoztak. E kategóriába sorolhatók a székelyföldi városok, köztük Sepsiszentgyörgy is. Abban különböztek az előbbi típustól, hogy adót fizettek, de nem katonáskodtak.

Erre csakis a rendkívül hadba hívás (az országot fenyegető nagy veszély) esetén voltak kötelesek. Leggyakoribb megnevezésük az "oppidum" (amelyet "vidéki város, kisebb város" jelentésben, státusjelzőként használtak, nem pedig "erősített hely", vagy "erősség" jelentésben). Báthori Gábor fejedelem uralkodásától kezdve meghonosodik a "taxáshely" kifejezés (a taxáshely megnevezése onnan származik, hogy a városokon az adót ún. taxában, illetékben vagy átalányban fizetik).

Az adózó városok alkották nemcsak Székelyföld, hanem az erdélyi városok többségét is. Az 1843-as statisztika szerint összesen 77 városi település van, melyből 11 szabad királyi város, 3 nemes város, 50 mezőváros és 13 taxáshely.

A XIX. század második felében végrehajtott közigazgatási átszervezések keretében egész sor település veszítette el a városi jogállást, mások új típusú városi státust nyertek, egy részük az újjászervezett közigazgatási egységek központjaivá váltak. Az ország politikai felosztása az 1869. évi népszámlálás után fokozatosan átalakul.

Az 1870 XLII. t.c. önálló törvényhatóságoknak jelentette ki a vármegyéket, a székely székeket, Kővár, Fogaras és Naszód vidékét, valamint a régi szabad királyi és törvényhatósági jogú városokat, így Sepsiszentgyörgyöt is. Székelyföldön 1870-ben még mindig a városok három típusát --egy mezővárost, hét kiváltságos mezővárost, és egy szabad királyi várost -- különböztették meg.

Az 1876 XXXIII. t.c. több megyét kikerekített, számos "enclave"-t (beékelt közigazgatási, politikai egység) megszüntetett. Az 1876. évi XX. és 1877. II. és III. határozatok alapján megszüntették egy egész sor szabad királyi város törvényhatósági jogát és rendezett tanácsú városokká nyilvánították őket.

Az 1881-es népszámlálás a székelyföldi városok két típusát: -- hat rendezett tanácsú várost, egy szabad királyi várost -- említi. 1891-ben az egész ország területén csupán 25 törvényhatósági jogú város (Délkelet-Erdélyben csak Marosvásárhely) és 106 rendezett tanácsú város létezik (ez utóbbi közé tartozik Sepsiszentgyörgy is).

Forras : Sepsiszentgyörgy a városok rendszerében...sepsiszentgyorgy.info

Ellentét Sepsiszentgyörgy-város és -falva közt

A város mai területén 1850-ig három, 1880-ig két település osztozott: Sepsiszentgyörgy-város, Sepsiszentgyörgy-falva és Szemerja.

Lényegében Sepsiszentgyörgy területén csak két különálló település létezett: Szentgyörgy és Szemerja. Az első csak jogilag szakadt két részre, mely nem két különálló település fejlődésének eredménye. Kezdetben a városi rész és a falusi rész jogilag is egy települést alkotott. A város központi magját a vártemplom előtti térség képezte, innen terjeszkedett fokozatosan a Vojkán, a Debren és Erege irányába, majd 1844-ig bekebelezte a Bazár (a későbbi törvényszék), az Olt és a Csíki utcáknak a mai városközpontig terjedő területét.

A városi jogállású település kevés termékeny földdel rendelkezett, mivel a legjobb szántókat a Daczók birtokolták. E családnak és néhány kisebb birtokosnak sikerült saját udvarházukat és jobbágyaik telkét faluvá nyilváníttatni, bár azokat utcák szerint elkülöníteni nem lehetett. Tették mindezt azért, hogy ily módon szabaduljanak a városnak fizetendő adó alól. Törekvésük sikerrel járt. Az elkülönülés megvalósulásának időpontját megállapítani nem áll módunkban, de ennek létrejötte -- évszázadokon keresztül az eltérő jogállás és közigazgatás következtében -- állandó ellentétek forrásává vált.

Az 1492. szeptember 3-án kiadott vajdai ítéletlevél alapján a város a szék joghatósága alá került, csak később sikerült ismét függetlenné válnia. A város lakói kezdetben nemcsak az állami adót, a város adóját, terheit fizették, hanem katonáskodtak is, míg a város területén élő főemberek, lófők és gyalogpuskások, valamint a jobbágyok, nem voltak hajlandók a városnak adózni, mivel ők a szék joghatósága alá tartoztak. Nyilván a város -- a kiváltságai alapján -- igyekezett megadóztatni őket is; ez ellentétek forrásává vált. De megtörtént az is, hogy azok a városi polgárok, akik több telket birtokoltak (köztük néha bírák és tanácsosok), telkeik egy részét falusi jószágnak nyilvánították és ily módon igyekeztek szabadulni a városnak fizetendő adó alól. Tehát a széki joghatóságú falusiak, sőt a polgárok egy része is nem akart adózni, de részesülni kívánt a város által nyújtott előnyökben.

Mivel Sepsiszentgyörgyöt vegyesen lakták, előfordult olyan helyzet is, hogy az utca egyik fele falu, a másik város, de megtörtént az is, hogy egyazon oldalon a falusi és a városi telkek egymást váltogatták.

Egy 1730-ban készült vagyonösszeírási jegyzőkönyv szerint: a falusiak, akik a város területén élnek, nagyobb földbirtokokkal rendelkeznek, mint a városi polgárok. Ők rendelkeznek szántókkal és kaszálókkal a város területén is, ugyanakkor a bizottság, a település kétféle igazgatása miatt nem tudja pontosan megállapítani némely terület "takszás" vagy "székely" jellegét. Mintegy 578 köböl szántó- és 50 szekér kaszálóterület keveredett annyira össze, hogy jogi viszonyait megállapítani képtelenség írja a jegyzőkönyv.

A város fejlődésére kedvezőtlen időszak a XVII. század második fele és a XVIII. század első harmada. 1658, 1661 után nagy mértékben csökkent a lakosság száma. Az alig talpraállt települést az osztrák katonai megszállás sújtotta, melyet a kuruc háború követett, majd az 1717-18 évi nagy szárazság és pestis gátolta a város népének gazdasági megerősödését, fokozta az általános elszegényedést, pusztulást. Ilyen körülmények közt érthető a város vezetőségének az a törekvése, hogy az előző évszázadokban tett kísérleteknél erélyesebben érvényesítse kiváltságait, adófizetésre kényszerítsen minden társadalmi és jogi kategóriát.

Ilyen értelemben sikerült a városnak kedvező döntést kiharcolnia az 1678-as országgyűlésen: „Sepsi-Szent-Györgyön civilis funduson lakó vitézlő rendek kik zászló alatt vagynak, mivel szükség idején fegyverrel kelnek a haza szükségére, postalóadással ne terheltessenek, mindazáltal a város közé, nevezet szerént: az ország adójában contribuáljanak." Tehát a városban lakó falusiak „katonáskodtak, mint falusiak, s adót fizettek, mint városiak."

Forras : sepsiszentgyorgy.info