Ásványvizek és fürdők 2

Sepsiszék legtöbb ásványvízforrásának vizét a kárpáti homokkőzóna töredezett réte­geiben kialakult víztárolókból nyeri. Sepsi­szentgyörgyön a város nyugati részén, az erdőövezet határán húzódó törésvonal mentén több, enyhén szénsavas és kénhidrogénes forrás jelentkezik.

Az Előpatak felé vezető József Attila utca végének bal oldalán található a szemerjai kettős Büdöskút. A 19. század utolsó éveiben rövid ideig az előpataki főkúti forrás címkéjével palackozták is. Eredeti foglalatának mását (Pap Lehel munkája) az Erdélyi Gazdasági Egyesület 1907. évi kiállításán a Mikó udvarán mutatták be.

A hetvenes években egy Előpatak felől közeledő teherautó összetörte. A mai, stilizált korsókkal díszített foglalat a nyolcvanas években készült. Alkalikus vize savtúltengések ivókúrájára alkalmas, de a környék lakóinak kedvelt ivóvízként is szolgál.

A Sugásfürdő felé vezető Borvíz utcában, a Debren-patak völgyében volt az óváros lakóinak kedvelt ásványvize, melyet szintén gyomorbántalmak kezelésére javasoltak. Elhanya­golt­ságának, majd teljes felszámolódásának fő oka a patak áradásaival szembeni védtelensége.

Józsa Lajos közlése szerint a sepsiszentgyörgyi csizmadiacéh 19. századi iratai között arra találunk utalást, hogy a szentgyörgyi borvíz jótékony hatását annyira becsben tartották, hogy évente ünnepélyesen megszentelték, és körülötte mulatságot tartottak. (A céh 1842-ben "a borviz megszentelésére négy vider bort" ajánlott fel.) Pavilonját 1960-ban újjáépítették.

Feltétlenül szükség volna forrását újra felkutatni, vizét fogyaszthatóvá tenni, s új forrásokat keresni, annál is inkább, mert fölötte Böjte István kilenc méter mély fúrt kútjának 10 Celsius-fokos vize is kitűnő gyógyvíznek minősül.

A sepsiszentgyörgyiek egykor saját házi fürdőjének is tekintett Sugásfürdő is számos, különböző vegyi összetételű ásványvízforrásban bővelkedik.

A központi Erzsébet-forrás kalcium-nátrium-magnézium-hidrogénkarbonát jellegű, a Ferike-forrás a Sugás-patak jobb partján, a meleg fürdő alatti szakaszon tör fel. A fürdő alatt balról található a Sóskút, a fürdő észak­nyugati részén a magas szén-dioxid-tartalmú Szemvíz vagy Barabás-kút. Az alacsony hozamú, de annál ízletesebb, magas szulfáttartalmú Jenő-forrás, mely Gyárfás Jenő festőművészünkről kapta nevét, a művész egykori villája alatt, a sípályák öltözője mögött található.

Sugásfürdő hírnevét forrásai mellett a Gőzlő, az "aranybányászok" által a 19. század első felében felfedezett szénsavgázkiömlés alapozta meg. Székely László sepsiszentgyörgyi földbirtokosnak és Gyárfás Sámuel városi pénztárnoknak köszönhetően vehették használatba reumások és keringési zavarokban szenvedők.

A gázfeltörés körül kiásták a földet, padokat helyeztek el, kis bódét "emeltek a Gőzlő fölé, amelynek gyógyító hatásáról szerteszét terjedt a hír, s azóta a szénsavgáz lebje" állandóan légfürdőként használatos. Mai is álló építményét 1894-ben létesítették.

Szóljunk a továbbiakban városunk és Sugásfürdő egykori gyógyfürdőiről. Szabó Mihály Előpataki út 6. szám (ma 14.) alatti kénes ásványvíz- és iszapfürdője "javallva van dr. Hankó Vilmos úr, a Magyar Tudományos Akadémia tagja által csúz, aranyeres bántalmak, bőrbajok ellen" — hirdeti a Székely Nép hasábjain tulajdonosa. Szabó Mihály építkezési vállalkozó volt, többek között ő irányította a textilgyári kaszinó építését. A kút ma is létezik a telek udvarán.

Forras : 3.szek.ro

Sugásfürdő

Sugásfürdő,Erdélyben van, Kovászna megyében, ma Sepsiszentgyörgy része.

A Sepsiszentgyörgytől 8 km-re nyugatra fekvő fürdő- és üdülőhely a Baróti-hegységben, a Sugás-patak völgyében található 775 m-es tengerszint feletti magasságban. Nevét a bükkerdők sugó-susogó hangjáról kapta. Létét szénsavas-kénes ásványvízforrásainak köszönheti. A környéken 1851-ben fedezték fel az első gázkitörést, a fürdőtelep 1883-ban kezdett kiépülni, hasznosítására 1888-ban részvénytársaság alakult, 1899-ben már 500 látogatója volt. Hideg fürdőmedencéje 1923-ban épült. A trianoni békeszerződésig Háromszék vármegye Sepsi járásához tartozott.

A fürdő életében az első nagyobb fejlődési hullám 1844-1900 között történt, ekkor tíz vendégházat, egy tágas nyári étkezőpavilont, egy melegfürdőt, két hideg vizes medencét és egy tekepályát építettek. Az 1906-ban megalalkult Sugás Rendező és Szépítő Bizottság feladatai közé tartozott az út modernizálása, a telefonösszeköttetés megvalósítása, a telkek és a sétányok kialakítása és egy zenepavilon létesítése.

Fontosabb forrásai: Fő-, Erzsébet-, Jenő-, Ferike- (Latzina), Görgő-kerti-, Veress Samu-, Kénes-, Szemmosó- (Barabás) és Nagyliki-forrás.

Napjainkban a mofetta és a kör alakú strandmedence működik, a melegfürdő felújítás alatt áll.

A kicsi üdülőtelepet nyáron a jó levegő és a túralehetőségek, télen pedig a sípálya miatt látogatják.

Sajátos mikroklímával rendelkezik. Szabadtéri pezsgő vízű medence és mofetta (széndioxidos gázfürdő) működik itt. A lakosság érrendszeri és szívproblémák kezelésére használja gőzfürdő vagy ivókúra formájában. Szénsavas-vasas ásványvíz tör a felszínre, mely a savhiányos betegség kezelésére alkalmas: az Erzsébet-forrás, a Jenő-forrás, a Szemvíz-forrás vagy Szemmosó, az Alsó-borvíz, Veres Samu borvize, a Görgőkert-kútja tartoznak az ismertebbek közé.

A túralahetőségekről, az utak jelzéseiről tájékoztat az Erzsébet forrás melletti jelzőtábla. Turistaösvények indulnak a Baróti-hegységbe és távolabbi hegységekbe is. A sárga és piros ponttal jelzett utak Sepsiszentgyörgyre, a kék háromszöggel jelzettek pedig Árkosra visznek. Kék függőleges sáv jelzi az utat a Baróti-hegység gerincén. A hegység legmagasabb pontja a Görgő-csúcs. A Bodos-tetőn át egy turistaúton Előpatakra juthatunk, egy másik út pedig a Gyertyános-forrás érintésével Bölön irányába vezet.

A felvonóval ellátott, kivilágított, közepes nehézségű sípályát PHARE-támogatásból nemrég építették.

Forras : Wikipedia
Forras : http://www.erdelyiturizmus.hu/
Forras : https://www.szekelyszallas.hu/

Sugásfürdő régen

******

Sugásfürdő napjainkban

Ásványvizek és fürdők

A Székely utca (egy ideig Május 1.) jelentős létesítménye volt a 30. szám alatti egykori Győrbíró fürdő. A 19. század derekáig csak forrásként tartották számon, melynek vizét a környék asszonyai szemvízként használták.

Fel­ismerve a forrás kínálta üzleti lehetőségeket, a telket 1842-ben Győrbíró Benjámin városi jegyző és tanácsos vásárolta meg, aki 1848-ban városkapitányi tisztséget is betöltött. Vegy­elemeztette a forrás vizét a város akkori patikusával és orvosával. A völgyben levő forrás fölé deszkabódét emelt, s fürdőt nyitott. Fia, Győrbíró Lajos 1898-ban hat káddal ellátott fürdőházat emelt, ahol hétvégeken 70—80 vendéget fogadott. Később a telek Székely utca felőli részén családi házat is épített.

A fürdő nagy népszerűségre tett szert, s a múlt század elején sokan ,,a Matuzsálem korú Győrbíró bácsi jó hírnévnek örvendő kádfürdője"-ként emlegették. Az ötvenes években készült képeink egyikén a fürdő Székely utcai bejárata fölé helyezett cégtáblát, a másikon a telek udvaráról a völgyben levő fürdőházat látjuk.
1971—79 között Pajorin Zsolt átveszi apjától a fürdőt, de a Debren-patak szabályozása következtében a forrásvíz hozama apad, emelkednek az üzemanyagárak, gyakori az áramkiesés, így a fürdő bezárására kényszerül. (1., 2. kép)

A Győrbíró fürdő szomszédságában 1881-ben Serester János rendőrkapitány Felszeg utcai lakásán három szobában kéntartalmú ásványvízzel meleg fürdőt nyitott. Adataink szerint 1876-ban a kórház épülete mellett is volt egy hideg fürdő, 1884-ben pedig Benkő Elek már említett Népkertjében szintén hideg-meleg fürdő állt a vendégek rendelkezésére.

Ne feledkezzünk meg a város egykori közfürdőjéről sem, melynek vize ugyan nem volt gyógyhatású, de számos családnak nyújtott tisztálkodási lehetőséget, gőzkamrája élvezetet és jótékony hatást. 1900 novemberében a város lakosságának nagy megelégedésére nyitotta meg ifj. Nagy Elek (a ’48-as őrnagy dédunokája) a tágas medencével, zuhanyozókkal, előbb egyszerű fa-, majd mélyített kádfürdőkkel felszerelt Gőzfürdőt. Az épület ma is áll a Kőrösi Csoma Sándor és Martinovics utca sarkán. Kádfürdőjét még az 1970-es évek elején is üzemeltette a helyi közszolgáltató vállalat, de a lakások korszerű higiéniai feltételeinek javulása fenntartását szükségtelenné tette. (3. kép)

Sugásfürdőn is ásványvízforrások táplálták a hideg medencét és a hideg kádfürdőt. Olyan időszak is volt a fürdő történetében, amikor három hidegfürdő működött, mígnem a szükséges pénz hiányában a 19. század utolsó éveire mindössze egy maradt.

A telep alsó felében építették a Meleg fürdőt, amelyet az előtte álló Kossuth-kútból láttak el vízzel. Gere István 1902-ben készült fényképén a bejáratnál elhelyezett táblán jól kiolvasható a következő szöveg: ,,Ára egy személy részére 60 krajczár, lepedő és törüközővel 70 krajczár." A közeljövőben a város által remélhetően újból üzembe helyezendő fürdő mai formáját 1967-ben kapta. (4., 5.kép)

Szerző: József Álmos

Forras : 3.szek.ro

A Sugás vendéglő életéből

A Sugás vendéglő és kertje Sepsiszentgyörgy egyik emblematikus vendéglátóegysége. Már a hatvanas években közkedvelt volt, az úri közönség kedvenc szórakozóhelyeként tartották számon. Azóta sok víz lefolyt az Olton, az ódon vendéglő sokszor cserélt arculatot.

Legutóbbi színeváltása 2014-ben kezdődött. Hirtelen jött üzleti ajánlatra mondott igent a ditrói származású, de akkor Bécsben élő Fülöp László. A Sugás vendéglő megvételét nem előzte meg gazdasági tanulmány, nem készített üzleti tervet. Valószínűleg megérezte, a vendéglő mögött álló hagyomány biztosíték arra, hogy újból a város és a megye kiemelkedő éttermévé válhasson.

Az elején egészen jól ment, olyan időszak is volt, amikor húsz pincér dolgozott a vendéglőben. 2009-től a gazdasági-pénzügyi válság rányomta bélyegét a Sugás vendéglőre is, leállott minden. Ma összesen 25 személy dolgozik ott. Öt évvel ezelőtt – érettségi bankett kapcsán – ételmérgezéses botrány is rontotta az esélyeket. Hiába derült ki, hogy a vendéglő menüjétől nem betegedhetett meg senki, a fogyasztók emlékeze­tében ma is él az eset. A forgalom csökkent, oda jutottak, hogy az éttermet az időközben megnyitott Sugás Szálloda tartotta el – emlékezett vissza Fülöp László.

A Sugás vendéglő ételkülönlegességeivel is vonzza a vendégeket. Messze földön híres az itt készült bográcsgulyás. Băsescu államelnök többször fogyasztott belőle – legutóbb 2012. december 30-án –, és mindig elégedett volt. A neve adta reklám pedig jól működik, ma is jönnek új vendégek, akik a Băsescu által dícsért gulyást akarják meg­kóstolni.

Băsescu kedvence mellett hosszú a különlegességek sora: Sugás steak, azaz tésztába göngyölt marhabélszín, Vili-gomba (juhtúróval töltött gomba panírozva), Sugás bőség-tál és mások. Ritka a vendéglő, ahol az év bármelyik napján lehet bárányflekkent rendelni. A Sugásban igen, mi több, a bárány porciózását maga Fülöp László végzi. Ugyan­úgy a marhabélszínt is ő vág­ja. Egy éve vette át a konyha irányítását. Emberre volt szüksége, akkor gondolt arra, ő teljesítheti legjobban azokat a követelményeket, melyeket egy alkalmazottól elvár.

Szerző: Bokor Gábor

Forras : 3,szek.ro

Mi, öregek, szegényebbek a Pacén síztünk

Miután a sífelvonó eltűnt a Pacéról – rejtélyes körülmények között, amelyekről sokat nem tudunk –, jó lenne tudni, hogy hová tűnt, és kinek szúrta a szemét a szemerjai sípálya.

Sok mindent lehetett ott gyakorolni, volt ugrósánc, sífutó, lesikló- és műlesiklósáv, még a versenysportolók is ott tartották felkészítő edzéseiket. A biatlonosok tíz kilométeres futás után az őrkői gyakorlótéren lőttek, és utána visszaszaladtak a Pacéra.

Felszerelésük egy kilenc kilogrammos puska volt, és egy hátizsák két téglával. Így értek el eredményeket a zóna- és egyéb versenyeken...
Ezt nyújtotta a Pacé, amely húsz éve csendes. Többen vagyunk, akik mindig ott sízünk, amikor a hóviszonyok megengedik, és egész jó volt még a tavalyi szezonig. Idén, sajnos, nem tudtuk bizonyítani, hogy a Pacé felvonó nélkül is működik, ha akad 15–20 síző, aki nem restelli a tapodást, és ki akarja használni a tél nyújtotta örömöket.

A Pacén kialakult síélet nagyon régi időkre tekint vissza, jómagam hatévesen kezdtem ott sízni, és ez 1943-ban volt. Azóta sok víz lefolyt az Olton, de a szemerjai pályát most is használják azok, akik nem igénylik a kényelmet, mert a sízés nem csak abból áll, hogy belekapaszkodom a felvonóba, aztán meg lecsúszom...

Ami a textilgyár síszakosztályát illeti, az nem a hetvenes években alakult, hanem már az ötvenes években is élénk síklub működött ott, még síléceket is készítettek a gyár asztalosműhelyében az alkalmazottak számára, akik egész felszerelést kaptak.

A szakosztály keretében sok síző vett részt különböző versenyeken, és becsülettel helytálltak. A hat­vanas évek közepétől már más feladatot kaptam a Textil sportegyesületnél, de azt még elmondhatom, hogy a katonaság idején mi tanítottuk társainkat sízni. Mikor beruk­koltam, húszévesen már rendelkeztem síoktatói bizonyít­vánnyal, amit a Gyilkos-tói sítáborban szereztem. Szép volt Fodor mérnök úrtól, hogy újraszervezte a szakosztályt a hetvenes években, sok szép emlékük fűződik ehhez a korszakhoz az akkori sízőknek, és nagy kár, hogy az 1989-es fordulat után a sívitrinből mind eltűntek a bajnoksági érmek és kupák.

Mindez már a múlté, amiből nem sok maradt. A mai iskolásoknak, akik mindennap délutánig tanulnak, nem sok idejük marad a sugásfürdői sípálya kihasználására, ezért kellett volna a Pacét felpártolni: igazi tehetségeket lehetett volna nevelni. De hát a jelenlegi érdekek nem ezek, bár én még mindig remélem, hogy lesz még a Pacé a sízni vágyó gyermekek zsivajától hangos.

id. Tompa György

Forras : 3.szek.ro

A filmvetítés fél évszázada Sepsiszentgyörgyön

Az 1940. szeptemberi főhatalomváltás után báró Gaudernák József, a város katonai parancsnoka október 6-tól engedélyezi az előadásokat előbb házi kezelésben, majd dr. Császár Kálmán, utána Kátó Sándor bérli a mozit.

A Textil mozi és belépőjegy az ötvenes években

Az engedélyt Koncz Árpádtól, a város polgármesterétől kapják meg. Főként magyar filmek kölcsönzésére számos filmforgalmazó céggel vették fel a kapcsolatot (Kár­pát Filmkereskedelmi Kft., Pala­tinus Filmterjesztő Kft., Deák film – filmkereskedői és filmkölcsönző vállalat stb), de megkeresték az UFA, a Universal külföldi stúdió képviseleteit is.

Jávor Pál, a 30-as, 40-es évek sztárja

A filmkölcsönzők azonban magas árakat kérnek, így jó filmek ritkán kerülnek bemutatásra. Érdekes idéznünk abból a polgármester által is aláírt levélből, amelyet a Palatinus Kft.-hez intézett a város, kifogásolva a küldött filmek minőségét és témabeli silányságát: „Folyó év április havára beosztott filmműsorral kapcsolatos általános panaszok miatt kénytelen vagyok a következőkről értesíteni:

1. A Fehér­vári huszárok, Floridai kaland, Mátyás rendet csinál stb. a sepsiszentgyörgyi közönség kifinomult ízlését nem elégíti ki, és emiatt a panaszok mindennaposak.

2. A légy jó mindhalálig első részének hangfelvétele hibás volt, különben a film jól ment.

3. Több ízben kértük  Jókai-filmek, Úz Bence, Hófehérke és a hét törpe, Halálos tavasz, Gyimesi vadvirág című filmek lekötését, de még egyikről sem kaptunk értesítést.

4. A rajzfilmek nem változatosak, kérünk inkább kultúrfilmeket kísérőműsorul.

5. Az állandó Páger, Kabos stb. szereplőket már unja a közönség.” Válaszában a film­iroda a magas kölcsöndíjakra hivatkozik, amelyeket a szentgyörgyi közönség talán nem tudna megfizetni, ezért részletes tájékoztatást kér a bevételekről, üzleti eredményekről és a közönség ízléséről. Ami pedig a Pá­ger, Kabos stb. szereplőket illeti: „…a Magyar filmgyártásnak egy elég komoly hibája, hogy vezető színészünk amoroso szerepre kevés van, így kénytelenek vagyunk állandóan Págert, Jávort, Szeleczkyt, Si­mor Erzsit stb. szerepeltetni, mert nincs megfelelő utánpótlás.”

A Magyar Szövegírók, Zeneszer­zők és Zeneműkiadók Szövetkezete és a Magyar Mozgóképüzem-engedélyesek Országos Egyesülete kéri az 1940 októbere és 1941 márciusa között vetített filmek listáját, íme ezek kö­zül néhány magyar film címe: Eladó birtok, A láthatatlan ember, Já­nos vitéz, Nem élhetek muzsikaszó nél­kül, A jézusfaragó ember, A bor, Rá­kó­czi-induló, valamint a kül­földi filmek közül: Ná­poly a csókok tüzében, Ámor az autóban, Moszk­va–Sanghaj, III. Richárd, Pyg­malion.

A játékfilmek mellett kiegészítő rövidfilmek (ismeretterjesztők, rajzfilmek, híradók) is bemutatásra kerülnek: Beszélő kövek, Tej – élet, erő, egészség, Magyar táncok, népszo­kások, Kelet felé (a Magyar Film­iroda propagandafilmjét az Észak-Erdélyi bevonulásról 1941. március 28., 29., 30-án vetítették), A bölcsőtől az iskoláig (kötelező nevelő jellegű film). A helyi iparosok, kereskedők reklámjai is megjelentek a filmvásznon (Szöllő­sy fodrászat, Deák István gyógyszertár és drogéria, Lapikás könyv- és papírkereskedés, Turóczi sza­bóság). A vetítések napja: kedd, csütörtök, szombat (eleinte napi egy-egy, majd két-három), vasárnap (három előadás).

Az 1944. augusztus 23-i fordulat után a mozi egy ideig a város kezelésébe került, de mivel bevétel tekintetében nem váltotta be a remélt eredményt, újból Kátó Sándornak adják bérbe, aki a megkötött szerződés értelmében a bevétel bruttó öt százalékára jogosult. 1946. december 13-án a Tá­jékoztatási Mi­nisz­térium Moz­gó­film­szín­házak Igaz­gató­sága engedélyezi a Sepsi­szent­györ­gyi Textilművek Rt. tulajdonában levő, mintegy 250 személy befogadására alkalmas teremben újabb mo­zi megnyitását.

Az 1948-ban megalakult színház előadásait az 1950-es évek elejétől a színházteremben tartotta, így a mozi Vasile Roaită Film­színház néven a későbbi Lux mozi helyére költözik. A színháztermet felújítják, Bulhardt János gyönyörű (igaz, már kopásnak induló) festett színpadfüggönyét félbársonyra cserélik, s hogy „ne vesszen kárba”, az új moziterem hátsó falára ragasztják, a vetítés miatt két lyukat vágva rá. Később, a terem felújításakor darabokban tépik le.

Megindul a szocialista országokban forgatott, főként a szovjet filmek dömpingje, ennek ellenére a napi két-három vetítést többször telt ház előtt tartják, sőt, bérletrendszert is bevezettek.

Szovjet filmek reklámja 1948-ban

A sepsiszentgyörgyi filmvetítés története az 1950-es évektől az 1988-as változásig már külön fejezetet érdemel. A filmforgalmazás joga a megalakult országos filmvállalat hatáskörébe tartozik, rajoni és tartományi fiókjaihoz igazgatót neveznek ki, így Galbáts Jánost, Ruzsa Józsefet, majd Török Ist­vánt.

Em­lítsünk meg azonban végezetül néhány nagy közönségsikert aratott magyar filmet az ötvenes évekből: Valahol Európá­ban (Gábor Miklós és Somlay Artúr a főszerepben), Mág­nás Miska (Sár­di Já­nos, Mészáros Ági), Kétszer kettő néha öt (Zenthe Ferenc, Ferrari Vi­oletta), Körhinta (Törő­csik Mari, Sós Imre), Gázolás (Ferrari Vio­letta, Dar­vas Iván), Ál­lami Áruház (Gábor Mik­lós, Petress Zsuzsa), Gerolsteini kaland (Házy Erzsébet, Darvas Iván), Lúdas Matyi (Sós Imre), Rákóczi had­nagya (Zenthe Ferenc, Vass Éva).

Magyar filmek reklámja az ötvenes években

A későbbiekre nézve meg kell még jegyeznünk, hogy a Ceuşescu-diktatúra utolsó éveiben a vetített magyar filmek száma mondhatni, nullára csökkent, s emlékeztessünk arra, hogy az ifjúságnak az ötvenes években kötelező volt olyan filmeket megtekintenie, mint a szovjet Ifjú Gárda, az Így edződött az acél vagy a román stúdiók Mitrea Cocor útja című alkotása, amelyek a kommunista eszmék felsőbbrendűségét voltak hivatottak terjeszteni.

(A Sepsiszentgyörgyre vonatkozó adatok egy részét a korabeli helyi sajtóban – Székely Nemzet, Székely Nép, Népi Egység –, valamint az Álla­mi Levéltár helyi fiókjában találtam.)

Szerző: József Álmos

Forras : 3.szek.ro

A Sepsiszentgyörgyi Munkás Testedző Egyesület

1934-ben atlétikai verseny szemtanúi lehetünk Szentgyörgyön olyan ismert atléták részvételével, mint Gáll Lajos és Kiss György.

 A viadalon a következő versenyszámok szerepeltek: 30 km kerékpározás, 5 km futás, 20 km országúti futás, 100 és 400 méteres gyorsfutás, 4x100 méteres staféta, magas- és távolugrás, súlylökés, gerelyhajítás. A Székely Nép tudósítója szerint az SMTE és a textilgyári Klinger csapat iskolázott játékot produkál. A textilgyári sportegyesület 1929-ben alakult Nap SE néven, 1932-ben felvette a Klinger nevet.

1934-ben az SMTE díszelnökségének tagjai: dr. Koczka Árpád, Balea Tănase rendőrparancsnok, dr. Fekete Sándor orvos (aki a Csíki utcai lakása udvarán bel- és nőgyógyászati, valamint sebészeti és szülészeti osztályokkal szanatóriumot épített), és dr. Pollák Béla. Az egyesület elnöke Erlich Sándor órás és ékszerész, titkára László Zoltán kereskedő, maga is labdarúgó, intéző Tompa Sándor.

Az egyesület székháza ekkor már a Lurtz-ház (ma a Rézkakas vendéglő üzemel benne) udvarán volt, ahová a Takarékpénztár (a mai esketőterem) udvaráról költözött át. Még ebben az évben megépítik a csapat új pályáját a mai zöldségpiac helyén (az 1. kép jobb oldalán a textilgyár alkalmazottjai számára épült Ág és Rét utcai házak láthatók). A jó pályaviszonyoknak köszönhetően már olyan csapatokat hívhatott meg az egyesület, mint a nagyváradi NAC, a kolozsvári U vagy a Braşovia.

1938-ban a csapat a Marosvásárhelyen az UAM csapatával mérkőzött. E mérkőzés emlékét őrzi 2. képünk, amelyen az álló sorban balról a 6. László Zoltán, a guggoló sorban második Székely Sándor, a második világháború utáni évek számtalan sikert begyűjtő Textil csapatának kiváló játékosa, későbbi edzője.

1939-től az MTE immár tizenhat éve fennálló focicsapatának a lakosság szaporodó sportegyesületek miatti megosztottsága és érdektelensége következtében anyagi nehézségekkel kell szembenéznie. 1937-ben a helyi ipartestület egyesületeként labdarúgó-, atlétika- és tekeszakosztályokkal megalakult a Sepsiszentgyörgyi Korvin is.

Belátva, hogy a város lakossága nem bír három csapatot is támogatni, s mivel alig két évvel megalakulása után a Korvin is anyagi ne­héz­ségek elé nézett, sikertelen egyesítési kísérlettel próbálkozott a két egyesület: „Kisebbségi szempontból is üdvös volna, ha a munkás egyesület összefogna az értelmiségi osztály csapatával, hogy ezáltal is érvényre jusson a népközösségi gondolat” – olvashatjuk a Székely Népben. A Kor­vinnak végül is sikerül anyagilag meg­erősödnie, az MTE pedig már nem vesz részt az 1940-es, immár magyar színekben rendezett őszi bajnokságban.

Egy 1940-ben készült felvételen (3. kép) a következő játékosokat sikerült azonosítani: 1. Kovásznay József, 3. Székely Albert (Szöszi), 6. László Zoltán, 8. Kádár Béla, 9. Székely Sándor, 10. Botos Dénes, 12. Klein Sándor intéző.
Jó volna, ha olvasóink segítenének a leírtak kibővítésében, ha lappangó írásos és képi dokumentumaikkal hozzájárulnának egy kollektív munkát igénylő, minél teljesebb, Áros Károly által beígért városi sporttörténet szerkesztéséhez.

Szerző: József Álmos

Forras : 3.szek.ro

Oktatás

Sepsiszentgyörgyön a 19. század közepéig hiányzott egy felsőbbfokú képesítést biztosító iskola. Ezt az űrt volt hivatott pótolni az 1859-ben alapított gimnázium. 1869-ben tervbe vették az állandó iskolaépület létrehozását.

A közadakozás mellett a szükséges tőke legnagyobb részét gróf Mikó Imre 60 000 forintos adománya jelentette. Az intézmény a mecénás iránti tiszteletből a Székely Mikó Kollégium nevet kapta. 1893. szeptember 10-én avatták fel a főgimnázium épületét, és a tanév végén megtartották az első érettségi vizsgát. 1892-ben 50 növendékkel megkezdi működését Erdély egyetlen óvónőképző intézete, mely később Állami Tanítónőképzővé alakult. 1910-re elkészült a Wellenreiter sörgyár telkén (a mai Mihai Viteazul Líceum) a képző impozáns épülete.

Sepsiszentgyörgy közoktatása román és magyar nyelven is folyik, magába foglal 1 speciális, testi és szellemi fogyatékosok számára kialakított iskolát, 6 szakközépiskolát (amelyek gépészeti, villamossági, számítástechnológiai, textilipari, építőipari, művészeti, kereskedelmi és idegenforgalmi szakképzést nyújtanak) és 3 elméleti líceumot.

A városban a felsőoktatás is jelen van, hiszen a Babeș–Bolyai Tudományegyetemnek is (menedzserképző és közigazgatási hivatalnokképző tagozatai működnek, az évfolyamok létszáma 135, 105 és 87) és a Spiru Haret Egyetemnek is van kihelyezett tagozata. A Babeș-Bolyai Tudományegyetemnek most készül a különálló épülete, amelyet a közeljövőben fognak átadni.

Forras : Wikipedia

A város színházi élete

A sepsiszentgyörgyi színházat állandó hivatásos művészeti intézményként Állami Magyar Népszínház néven 1948-ban hozták létre a második világháború után Kolozsvárt szerveződött Dolgozók Színházának tagjaiból meg a hozzájuk csatlakozottakból.

1949-től Állami Magyar Színházként folytatta tevékenységét. 1987-től, immár magyar és román tagozattal, Sepsiszentgyörgyi Színház néven működött. 1992-ben a két tagozat különvált, a Tamási Áron Állami Magyar Színházra és az Andrei Mureşanu nevét viselő román nyelvű színházra, amelyek közös székhelyen ugyan, de jogi és költségvetési szempontból egymástól független művészeti intézmények. 1998-tól a színház neve Sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház. Felügyeleti és fenntartó szerve Sepsiszentgyörgy Megyei Jogú Város Tanácsa.

A sepsiszentgyörgyi színház első igazgatója Bokor András volt, akit Kováts Dezső, majd Dukász Anna, Sylvester Lajos, Balázs Éva, Nemes Levente követett. Irodalmi titkárként hosszabb ideig Salamon Sándor, majd Veress Dániel határozták meg arculatát. A társulat a magyar és a világirodalom számos jelentős alkotását adta elő, s a kortárs erdélyi magyar drámák közül is jó néhánynak az ősbemutatóját vállalta. Kiemelkedő volt Tamási-drámasorozata, amelynek keretében az író minden darabja bemutatásra került. 1968 óta Pódium néven stúdiószínháza is működik, ezen – és időnként a nagyszínpadon – Kocsis István monodrámái mellett Áprily Lajos, Arany János, Farkas Árpád, Illyés Gyula, József Attila, Kányádi Sándor, Lászlóffy Csaba, Pilinszky János, Petőfi Sándor, Székely János verseiből összeállított nagyműsorok hangzottak el, neves művészek (Adorjáni Zsuzsa, Balázs Éva, Bányai Irén, Csapó György, Daróczi Zsuzsa, Krizsovánszky Szidónia, Kudelász Ildikó, Laczó Gusztáv, Márton Árpád, Molnár Gizella, Nászta Katalin, Nemes Levente, Visky Árpád és mások) előadásában. Emlékezetesek voltak az olyan összeállítások is, mint az Évszakok, Anyám, feleségem, gyermekem, Szülőföldem, Variációk négersorsra, Fecskeköszöntő (gyermekversek), Kapuállító (háromszéki költők versei), egy balladaest, a Dózsa c. műsor (Székely János monodrámája, Nemes Levente előadásában) vagy a Magyari Lajos versére épülő Kőrösi Csoma Sándor-műsor.

A sepsiszentgyörgyi színház adott otthont 1978-ban és 1980-ban a Nemzetiségi Színházi Kollokviumnak, ahol az ország számos magyar, német, jiddis színtársulata mérhette össze tudását és cserélhetett eszmét a kisebbségi státusból következő gondokról. Ez az alkotó légkör volt az, ami miatt a második kollokvium után rendezvényeit betiltották, s csak 1990-ben, a diktatúra bukása után kerülhetett sor felújítására.

A színház legújabb kori történetének meghatározó éve volt 1995, mikor a Gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház nyolc színésze és igazgató-főrendezője, Bocsárdi László a társulat tagja lett. Ennek előadásai a Sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színházat a romániai magyar színjátszás élvonalába emelték.

A diákszínjátszás az 1990-es években a Salamon András által 1993-ban létrehozott és 2000-től Fazakas Mihály által vezetett Osonó Színházi Műhely keretében virágzott fel újra. A Mikes Kelemen Líceum diákjaiból álló műkedvelő együttes több országos és nemzetközi díjat nyert el (1999-ben, 2000-ben és 2004-ben a csíkszeredai Országos Diákszínjátszó Fesztiválon, 2002-ben és 2004-ben a budapesti Magyar Művek Fesztiválján, 2005-ben és 2008-ban a bukaresti Országos Diákszínjátszó Fesztiválon, 2008-ban a brassói országos Interetnikai Színházi Találkozón a legjobb előadás díját, 2009-ben a mezőkövesdi Színházi Fesztiválon a legjobb előadás díja mellett a rendezői különdíjat).

A színház iránti helyi érdeklődés egyedülálló intézménye a Nagy Attila által 1994-ben létrehozott Shakespeare Ház és az ugyancsak az ő nevéhez fűződő Romániai Nemhivatásos Színjátszók Egyesülete, amely évente rendezi meg a Concordia-napokat, a nemhivatásos színjátszók országos seregszemléjét.

Forras : Wikipedia

Botka László-színész

2008. július 6-án, az égi társulatba lépett át Erdély utolsó vándorszínésze, a sepsiszentgyörgyi színház nagy öregje, nézõ-generációk kedvenc komikus színésze, Botka László.

Élt nyolcvanegy évet, ebből hatvankettőt színpadon. Játszott vándortársulatnál mint kórista, éhbérért, majd mint táncos-komikus, kiemelt gázsiért, később pedig, egy konszolidáltabb színházi világban a nagyváradi, majd a sepsiszentgyörgyi színház közönségének lett mindig megújulni képes kedvence.

Pályáját Szatmárnémetiben, a Vasas Munkásszínpad Műkedvelő Színjátszó Csoportjában kezdte, innen került vitéz Jakabffy Dezső színtársulatához, hogy alig pár hét múlva (otthonról elszökve) Király László Kollektív Vándortársulatánál kapja meg első hivatásos szerződését.

A negyvenes évek végén Király László, Vajda András, Gáthy Magda, Jódi Károly csapatával járja Erdély nyugati részeit, Enyed, Vajdahunyad, Hátszeg, Déva vidékét. A Zsil völgyében játszik bányászok előtt, majd mikor a vándorszínészet csillaga Erdélyben végleg leáldozik, a Nagyváradi Állami Magyar Színház társulatához szerződik, innen kerül, 1951-ben az alig hároméves Sepsiszentgyörgyi Állami Magyar Színházhoz.

Játszta Bóni grófot a Csárdáskirálynőben, majd ötven év múltán Lippert-Weilersheim hercegét, Mixi grófot a Mágnás Miskában, Bódi grófot a Nótás kapitányban, Aljoskát Gorkij Éjjeli menedékhelyében, öreg halászt Heijermans A remény című darabjában, mely 1953-ban a fiatal társulat első visszhangos sikere volt, Spiridont Caragiale Zűrzavaros éjszakájában, Agamemnon Dandanachét az Elveszett levélben, Iordachet a Farsangban, Ferapontot Csehov Három nővérében, Harpagont Moliére Fösvényében, Argante-ot a Scapin furfangjaiban, s a Schönthan fivérek bolyongó színidirektorát, Rettegi Fridolint A szabin nők elrablása című vígjátékban.

Nevéhez, emlékéhez, több mint százötven alakítás kötődik. Ötvenhét éven át szolgálta hűséggel Székelyföld közönségét - szinte halála napjáig. 2008. június 28-án, két nappal nyolcvanegyedik születésnapja után lépett fel utoljára, Gombrowicz darabjának diszkréten tébláboló lakájaként. Valentin el - mondjuk veled, magunkban - Valentin el.

Utolsó útjára Botka Lászlót 2008. július 9-én, kísérték, a Tamási Áron Színház előcsarnokában felállított ravataltól a Vártemplom melletti református temetőbe.

Forras : http://szinhaz.hu/2008/07/08/elhunyt_botka_laszlo

Nagy Kopeczky Kálmán bábszínész

2015. december 06-án, tragikus hirtelenséggel elhunyt Nagy Kopeczky Kálmán, a sepsiszentgyörgyi Cimborák Bábszínház művészeti vezetője, rendezője, bábszínésze.

Nagy Kopeczky Kálmán 1972-ben született Sepsiszentgyörgyön, tanulmányait 1994-ben végezte Veszprémben, bábrendező szakon. Ezt követően a Baróti Művelődési Ház Ákombákom bábcsoportjának lett a vezetője. 1998-ban tért vissza Sepsiszentgyörgyre a Tamási Áron Színház bábtagozatának művészeti vezetőjeként és rendezőjeként.

„Az elmúlt két évtizedben Nagy Kopeczky Kálmánnak a Cimborák Bábszínháznál és a Tamási Áron Színháznál folytatott tevékenységének értéke felbecsülhetetlen. Erdélyben bábrendezőnek és bábszínésznek lenni nem könnyű feladat, és bizonyára még a jelenlegi helyzetnél is mostohább körülmények zúdultak az úttörő bábosokra. Kálmán azonban soha nem hátrált meg a kihívásoktól – kíváncsisága, határtalan szeretete, mesélni vágyása, játszani akarása megfékezhetetlenné és egyre határozottabbá tette” olvasható a Tamási Áron Színház társulatának megemlékezésében.

Mint írják, az elmúlt két évtizedben Nagy Kopeczky Kálmán folyamatosan arra törekedett, hogy a bábszínházi előadások minél színvonalasabbak legyenek, és minél szélesebb közeghez jussanak el. „A világra való gyermeki rácsodálkozás jellemezte minden tettét, több mint negyven bábelőadást rendezett, és gyakran játszott is ezekben. A gyerekekkel, a közönséggel való kapcsolat volt számára mindig is a leglényegesebb. Szenvedélyesen hitt a közösség erejében, az odafigyelésben, a munkában, a bábszínházban” – fogalmaznak.

Nagy Kopeczky a Tamási Áron Színház előadásaiban is több alkalommal játszott, feltűnt többek között a Csoda, A velencei kalmár, a Rómeó és Júlia és a Cyrano de Bergerac című produkciókban.

Forras : https://kronika.ro/kultura/elhunyt-nagy-kopeczky-kalman-babszinesz/print

Pillanatképek a sepsiszentgyörgyi kollektív gazdaság életéből

A Romániai Magyar Lexikonban László Mártonnak a Kollektivizálás a Székelyföldön című szócikke szerint a kollektivizálás a mezőgazdaságban az egyéni gazdálkodás helyett a közös – kollektív – gazdaságok kialakítását jelenti.

Tágabb értelemben a vidéki társadalom és gazdálkodás teljes, a szovjet modell szerinti átalakítását fedi le. Ez a folyamat a kommunista hatalomátvételtől (1947–1948) kezdődött, és végét a mezőgazdasági termelőegységek összevonásának befejeztével állapíthatjuk meg (kb. 1962 vége). Társadalmi célja egyrészt az egyház befolyásának csökkentése, a nagygazda réteg felszámolása, másrészt egy új, rendszerhű elit kinevelése a szegény és nincstelen földművesekből.

Romániában 1949. március 3–5-én hirdették meg a kollektív gazdaságok megalakítását. Ezekben a tagok földterületei közös tulajdonúvá váltak, és tagosították azokat: a falu legjobb termőterületén mértek ki megfelelő nagyságú földterületet, azokat a magángazdákat pedig, akik pillanatnyilag nem akartak belépni, a határ távolabbi és rosszabb minőségű területein lévő földekkel „kárpótolták”. A belépésre kiszemelt földműveseket a kommunista párt (akkori nevén a Román Munkáspárt) aktivistái hosszú rábeszélésekkel, jövedelmük megnyirbálásával (kötelező terménybeszolgáltatás, vetésterv) győzték meg a közös gazdálkodás előnyeiről, az ellenállókat pedig a milícia alkalmazottjai nemegyszer kegyetlen kínzásoknak vetették alá.

Háromszéken az első kollektív gazdaság Angyaloson alakult meg 1950. május 28-án, míg Sepsiszentgyörgyön 1950. augusztus 28-án Lázár Mihály Kollektív Gazdaság néven, amint az a gazdaság 1953 évi jelentéséből is kitűnik (szó szerinti idézet a beszámolóból: „Elvtársak. Pártúnk és Kor­mányúk segítségével megalakitotuk a kolektiv gazdaságunkat 1950 Agúsztus 28 án 87 szegény és közép paraszt családal.”)

A gazdaság irodahelyiségeit a Martinovics utca 13. szám alatti emeletes épületben (volt Szabó-ház) rendezték be. A brigádosok irodája, az istállók, műhelyek a mai Kőrösi Csoma Sándor utcában a Bálint Dénes, a város 1914–19 közötti polgármesterének lakásában és uradalma területén kaptak helyet. Ez kb. a mai megyei rendőrség és a volt Művész Mozi keleti oldalának telkét jelenti.

A mezőgazdasági területek főként a Szépmezőn az egykori neves tanyákat (Sütő-, Reimesch-, Neumann-, Gergely-, Rednik- stb.), valamint Szemerján Nagy Dénes tanyáját foglalták magukban. Minden belépő család kapott 25 ár földet háztáji gazdaság céljára. A gazdaság első elnökének (1950–52) Váncsa Váncsi Borvíz utcai földművest választották (vagy kinevezték). Őt követte nyugdíjazásáig Lőrincz András, majd Csákány András.

Az említett jelentésből azt is megtudjuk, hogy 1953 végén a tagság 126 családból állt, melyből 34 család nincstelen, 66 szegény-, 26 kö­zép­paraszt. Ebben az évben járt le az a három év, amely után – a kollektív gazdaságok első alapszabályzata szerint – a gazdaságból ki lehetett lépni, ezzel Sepsiszent­györgyön kilenc tag próbálkozott, de „meggyőzés alapján visszavonták kérésüket”. A gyűlések egymást követték, minden héten vezetőségi ülés, szükség esetén rendkívüli bővített vezetőségi tanácsülés, havonta közgyűlés és rendkívüli közgyűlés.

A párt ideológiájának elsajátítására „Östélyi (értsd: esti) Párt tanulási formát” vezettek be, újságolvasási félórákat tartottak, brosúrákat ajánlottak otthoni olvasásra, orosz nyelvtanfolyamot kezdeményeztek. A tagok szak­mai képzését, fejlesztését Mi­csurin-tanfolyamokon végezték. (Micsurin: orosz agrobiológus, növénynemesítő) Az arra érdemesített tagokat 1–6 hónapig terjedő szakmai vagy ideológiai tanfolyamra küldték.

A tagságot brigádokba szervezték (mezei, kertészeti, állattenyésztési, karbantartó brigádok), az elvégzett munkát mindenkinek „munkanap”-ban (norma) számították ki, ennek arányában osztották ki a termést és a pénzjövedelmet a tagoknak. 1953-ban a helyi gazdaság mintegy 400 hektár mezőgazdasági területet, többek között 83 szarvasmarhát, 44 lovat, 162 juhot, 49 sertést birtokolt.

A gazdaságban akkor egy munkanap értéke 7 lej volt – ez emlékezetem szerint kb. 1,4 kg vegyes lekvár (marmeládé vagy gúnyosan Sztálin-szalonna) árának megfelelő összeg volt. Az állam helyi szervei, a városi és rajoni néptanácsok a szervezési feladatok megoldásához adtak tanácsot, a helyi ipari vállalatokon keresztül pedig nem egy esetben segítették a gazdaságot üvegházak, istállók építésében, javítások elvégzésében, a termény elszállításában.

1952 januárjától országszerte mezőgazdasági társulások létesítését kezdeményezték, mert ezek megalakítása kisebb ellenállásba ütközött. 1955-ben döntöttek a kollektivizálás felgyorsításáról, ez esetben már kerülve a fizikai erőszakot, helyette a gazdasági nyomást kezdték gyakorolni. 1956-ban Sepsi rajonban 27 kollektív és 8 társas gazdaság működött. 1959-től megkezdték a megszaporodott társas gazdaságok kollektív gazdaságokká való alakítását.

Ennek következtében 1962-ben Gheorghe Gheorghiu-Dej, a Román Munkáspárt főtitkára bejelenthette az ország szocialista átalakításának teljes befejezését. A szentgyörgyi gazdaságot Kilyénbe költöztetik, a földterületek a helyi állami gazdaság tulajdonába jutnak.

A mellékelt képek a gazdaság életének néhány pillanatát örökítették meg. 

Az 1. felvételen az ötvenes évekből látunk cséplést a Szépmezőn (a háttérben jól látszik a magyar éra alatt épített gabonaraktár). A képen balról Váncsa András elnök, az asztalnál Fazakas András gépellenőr, felette Csákány András, a későbbi elnök. A 2. képen az év végi osztalék hazaszállítását látjuk. A 3. felvétel az 1953-as év „sikeres” befejezése alkalmával készült. Az ülő sorban balról Fehér Andrást, a gazdaság mérnökét látjuk, a harmadik Kis­györgy Tamás, Sepsi Rajon Nép­ta­ná­csának elnöke. A jobb szélen Boda könyvelő ül.

Az elnyert versenyzászlókon olvasható feliratok: A Magyar Autonóm Tar­tomány mezőgazdasági versenyzászlója, Előre a mezőgazdasági termelés túlszárnyalására!, Me­zőgaz­dasági kampány 1953 I. hely, Munka érdemzászló. A 4. felvétel 1968-ban készült, és az Utolsó cséplés címet viselhetné, hiszen a következő évtől már kombájnokkal végezték a gabona betakarítását.

Szerző: József Álmos

Forras : 3.szek.ro