Botka László-színész

2008. július 6-án, az égi társulatba lépett át Erdély utolsó vándorszínésze, a sepsiszentgyörgyi színház nagy öregje, nézõ-generációk kedvenc komikus színésze, Botka László.

Élt nyolcvanegy évet, ebből hatvankettőt színpadon. Játszott vándortársulatnál mint kórista, éhbérért, majd mint táncos-komikus, kiemelt gázsiért, később pedig, egy konszolidáltabb színházi világban a nagyváradi, majd a sepsiszentgyörgyi színház közönségének lett mindig megújulni képes kedvence.

Pályáját Szatmárnémetiben, a Vasas Munkásszínpad Műkedvelő Színjátszó Csoportjában kezdte, innen került vitéz Jakabffy Dezső színtársulatához, hogy alig pár hét múlva (otthonról elszökve) Király László Kollektív Vándortársulatánál kapja meg első hivatásos szerződését.

A negyvenes évek végén Király László, Vajda András, Gáthy Magda, Jódi Károly csapatával járja Erdély nyugati részeit, Enyed, Vajdahunyad, Hátszeg, Déva vidékét. A Zsil völgyében játszik bányászok előtt, majd mikor a vándorszínészet csillaga Erdélyben végleg leáldozik, a Nagyváradi Állami Magyar Színház társulatához szerződik, innen kerül, 1951-ben az alig hároméves Sepsiszentgyörgyi Állami Magyar Színházhoz.

Játszta Bóni grófot a Csárdáskirálynőben, majd ötven év múltán Lippert-Weilersheim hercegét, Mixi grófot a Mágnás Miskában, Bódi grófot a Nótás kapitányban, Aljoskát Gorkij Éjjeli menedékhelyében, öreg halászt Heijermans A remény című darabjában, mely 1953-ban a fiatal társulat első visszhangos sikere volt, Spiridont Caragiale Zűrzavaros éjszakájában, Agamemnon Dandanachét az Elveszett levélben, Iordachet a Farsangban, Ferapontot Csehov Három nővérében, Harpagont Moliére Fösvényében, Argante-ot a Scapin furfangjaiban, s a Schönthan fivérek bolyongó színidirektorát, Rettegi Fridolint A szabin nők elrablása című vígjátékban.

Nevéhez, emlékéhez, több mint százötven alakítás kötődik. Ötvenhét éven át szolgálta hűséggel Székelyföld közönségét - szinte halála napjáig. 2008. június 28-án, két nappal nyolcvanegyedik születésnapja után lépett fel utoljára, Gombrowicz darabjának diszkréten tébláboló lakájaként. Valentin el - mondjuk veled, magunkban - Valentin el.

Utolsó útjára Botka Lászlót 2008. július 9-én, kísérték, a Tamási Áron Színház előcsarnokában felállított ravataltól a Vártemplom melletti református temetőbe.

Forras : http://szinhaz.hu/2008/07/08/elhunyt_botka_laszlo